Múzeumtörténet

A Pannonia Reformata Múzeum élő templommúzeumként igazi kuriózum a magyar múzeumi palettán, a dunántúli reformátusság szimbolikus helyszíne, találkozópontja.  Látogatóink előtt 2018 májusában rendhagyó keresztyén hitvalló kiállítással nyitottuk meg „ősi hajlékunk”, az Ótemplom kapuit, melyben közel fél évezredes történetünk tárgyi és írott emlékein keresztül teszünk tanúbizonyságot ma is élő hitünkről.

A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei (DRETGY) a Dunántúli Református Egyházkerület (püspökség) központi közgyűjteménye, mely a régi főiskolai könyvtár, az egyházkerületi levéltár és az egykori kollégiumi régiségtár összevonásával 1958-ban jött létre Pápán. Napjainkban a fizikailag külön épületekben működő könyvtár, levéltár és múzeum működését fogja össze. 

Rövid történeti áttekintés

A Múzeum létrejöttének gyökerei a 17. század derekára nyúlnak vissza (Borsos, 1898), s története szorosan összefonódik az 1531-ben létrejött híres Pápai Református Kollégium történetével. A korabeli műtárgyaknak az ellenreformáció viszontagságai között nyomaveszett. Az első, ma is kézzelfogható emlékek 1818 körül kerültek a Főiskola birtokába, de őseink ezt csak a későbbiekben dokumentálták. Az egyházkerületi közgyűlés 1823-ban kelt számvevőségi jelentéséből már hivatalosan tudunk egy kisebb numizmatikai gyűjtemény létezéséről.[1] 1824-ben pedig Márton István kollégiumi professzor egy kisebb muzeális gyűjtemény létezéséről tett jelentést[2]. Ez a tárgyegyüttes elsősorban az iskolai oktatás céljait szolgálta, szemléltetőeszközöket biztosítva a tanításhoz, a tudás mélyebb elsajátításához. A régiségtár alapjait 1863-ban Sárközy József egykori egyházkerületi főgondnok vetette meg az általa adományozott 418 db múzeumi tárggyal. Szintén ebben az esztendőben került a főiskola birtokába báró Baldácsy Antal 2771 műalkotásból álló metszetgyűjteménye (Kövy, 1987). Ezt követően évtizedekig kizárólag mecénások ajándékozásai, hagyatékai útján gyarapodott a természetrajzi, történetfilológiai gyűjtemény, illetve a régiségtár. Ennek nyomán számos egyháztörténeti, illetve egyházművészeti ritkaság halmozódott fel az intézményegyüttesben. 1884-ben Markstein Károly, egykori diák újabb jelentős ajándékkal, egy 3000 éves óegyiptomi koporsóval és múmiával gyarapította a régiségtárat. A műtárgyakról 1898-ban jelent meg Borsos István első nyomtatott katalógusa. Az addig külön kezelt múzeumi gyűjteményeket az 1895-ben átadásra kerülő új főgimnázium épületében külön helységben egyesítették és helyezték el, a múzeum őrzésével és gondozásával Borsos Istvánt bízták meg. Ekkor még a múzeum és a könyvtár is a főgimnázium fennhatósága alatt működött.

1903-ban azonban olyan nehéz anyagi körülmények közé került az intézmény, hogy kénytelen volt állami segélyért folyamodni, így került a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségének fennhatósága alá. (Kövy, 1987). A Gyűjtemények könyvtári és muzeális anyaga 1912-ben költözött a Március 15. téri – akkor még főiskolai, ma gimnáziumi – épület keleti szárnyának földszintjére. Az 1952. évi államosítás hozott döntő változást az akkori Református Főiskola, illetve könyvtár és levéltár életében. A Rákosi-korszakban az iskola állami tulajdonba került, a könyvtár és a levéltár egyházkerületi fenntartásban maradt.

A múzeum kialakításával kapcsolatos első részletes feljegyzés[3] 1968 decemberében született meg, melyben a kiállítás előkészítésére Miklós Dezső akkori gyűjteményi igazgató – aki a begyűjtést, feldolgozást, kiállítástervezést egyedül végezte – 4 évet határozott meg. 

1971-ben készült el a kiállítás teljes forgatókönyve, majd dr. Bakos Lajos püspök egyházközségekhez intézett felkérő levele[4] nyomán megkezdődhetett a gyülekezetek írásos és tárgyi anyagának begyűjtése. A felhívásra 63 egyházközség küldte be használaton kívüli klenódiumait, templomi berendezéseit, úrasztali textiljeit.[5]

A lelkes gyűjtésnek köszönhetően ma liturgiából kivont muzeális tárgyak, egyházművészeti textilek, kelyhek, képzőművészeti alkotások (festmények, szobrok), iparművészeti remekek, fém- és ötvösmunkák, numizmatikai, grafikai, metszet-, plakát- és bibliagyűjtemény várja kutatóinkat és a látogatóinkat.

 A Múzeum hivatalosan 50 évvel ezelőtt, 1972-ben jött létre és lett a Tudományos Gyűjtemények harmadik egysége. (Kövy, 1987) Ezzel kialakult a mai intézményi szerkezet, ám a három, más-más szakértelmet követelő szakmai háttér megteremtése hosszú ideig váratott magára. A szocializmus évtizedei, a politikai nézetek szinte teljes egészében gátolták a fejlődést. 1989-ig az intézmény épphogy csak vegetált, puritán, méltatlan körülmények között a fennmaradásért küzdött. Az egyetlen túlélési lehetőséget a múzeumban lapuló, kulturális örökség részét képező műtárgyak, pontosabban az azokból rendezett kiállítások jelentették. Elődeink 1972. szeptember 20-án nyitották meg az első egyháztörténeti és egyházművészeti kiállítást, melynek helyéül az önmagában is gyönyörű, Türelmi Rendelet szabályai szerint 1783-ban épült (ma is eredeti formájában látható), később műemléknek, majd Történelmi emlékhelynek nyilvánított, késő barokk–copf stílusban épült Ótemplomot választották. Ez a kiállítóhely 2005-ig, a kényszerű bezárás időpontjáig puritán, egyszerű körülmények között ugyan, de számos értékes műkincset, dokumentumot őrzött és mutatott be a viszonylag csekély számú látogatóközönségnek.

A napjainkban otthont adó Pannonia Reformata Múzeum épületegyüttese – beleértve az Ótemplomot, a középkori alapokra épült, utcafronti egykori parókiaépületet, a szomszédos épület alsó szintjének hozzácsatolását és a hátsó udvarban található, korábban levéltári épületet is – 2017-re, a Reformáció 500 éves jubileumára egy kiemelt kormánytámogatásnak köszönhetően újulhatott meg. Mediterrán hangulatú udvarunkkal, látványtárral, időszaki kiállítótérrel, múzeumi ajándékbolttal és patinás kávézónkkal ma egy több mint 200 éves kálvinista kincs, meghatározó keresztyén hitéleti, oktató-nevelő, valamint kulturális központ vagyunk a Dunántúli Református Egyházkerület szívében. Olyan „multifunkciós” térrel rendelkezünk, ahol életkortól függetlenül minden korosztályt találkozásra, párbeszédre, örömteli pillanatokra hívunk. A felújított, illetve restaurált templomtérben istentiszteleti alkalmak, esküvők, keresztelők, komolyzenei koncertek, hangversenyek, konferenciák, iskolai alkalmak, csendes nap, irodalmi előadások, ünnepi alkalmak megrendezésére nyílik lehetőség.

A keresztyén, utcafrontra nyíló kávézónk minden embertársunk előtt nyitva áll. A múzeum előszobájaként is funkcionáló, patinás belső térrel és a prémium minőségű kávé mellé járó igei üzenettel igyekszünk megszólítani, megismertetni, tanítani és egyben a kávézó mottójaként sugallni: „több az élet…” (Lukács evangéliuma 12, 23). Örömmel tapasztaljuk, hogy beépülve a város kulturális életébe mára kulturkávézóként könyvbemutatóknak, irodalmi eseményeknek, szervezett kávéházi beszélgetéseknek, családi alkalmaknak, udvari zenés programoknak is kedvelt helyszínévé vált.

Múzeumi alkotóműhelyünk színes és változatos múzeumpedagógiai óráknak, baba-mama találkozóknak, közös családi délutánoknak, tematikus nyári táboroknak tud méltó és színvonalas otthona lenni.

A 2021-ben családbarát minősítést is elnyert Pannonia Reformata Múzeum mára egy olyan nyitott, református egyházi kulturális tér, őrzőbástya, ahol a múlt összeér a jelennel, ahol generációk találkozhatnak Istennel, párbeszédet folytathatnak egymással, ahol a múlt örökségének megismerése és átadása a jövő nemzedékének értékrendjét formálja.