A szeretet a legjobb befektetés
A Kávéházi beszélgetések márciusi alkalmának vendége Mayerné Pátkai Tünde, a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakgimnáziuma igazgatóhelyettese és Vadász Márta, az iskola vezető vallástanára volt. A Refi két ismert tanárával Mátyus Aliz, a sorozat szerkesztője beszélgetett.
1991. szeptember 1. Mayerné Pátkai Tünde a karzatról figyeli, Vadász Márta pedig a templom előtt hallgatja az újrainduló gimnázium tanévnyitó istentiszteletét. Ekkor még nem tudják, hogy 1993-ban mindketten tagjai lesznek a tantestületnek, részesei annak a munkának, mely a refis szellemiséget a diákokba plántálja.
Mayerné Pátkai Tünde adászteveli, ősi református család tagja, akiben karizmatikus lelkipásztorok, Nagy Lajos és Hargita Pál erősítették az otthonról hozott hitet. 1983-ban egy adászteveli ünnepségen refis öregdiákok, többek közt Csoóri Sándor és Rab Zsuzsa előtt szaval. Akkor döbben rá a kollégium erejére, a gyökerekre, a több száz éves hagyományra, melyet a diktatúra sem tudott megsemmisíteni. 1993-ban Bujáky Miklós igazgató örömmel fogadja jelentkezését a gimnázium tantestületébe, tanít és kollégiumi nevelőtanár lesz, hamarosan pedig már ő vezeti az internátust. Mindig igyekezett megtalálni a feladatokat és helyét kollégái közt, igazgatóhelyettesként ma ő felel az iskola arculatáért. Mint mondta, korán megérezte Isten elhívó erejét, de tudta, nem szónokként, prédikátorként kell helytállnia, hanem apróbb dolgokban (melyek valójában fontosak, de szerényen elhallgatja jelentőségüket): rendezvényszervezésben, könyvkiadásban, projektmunkákban. Mottója a tanításban, hogy a szeretet a legjobb befektetés.
Vadász Márta Pápán született, élete fontos eseményei is ehhez a városhoz kötődnek: itt keresztelték, a pápai református gyülekezetben konfirmált, innen ment teológiára, itt szentelték lelkésszé, itt kötött házasságot és itt keresztelték gyermekeit. A konfirmáció után boldogan szökdelve ment haza, mert tudta mi akar lenni, ha nagy lesz: református lelkész. Aztán a gimnáziumi évek persze hoztak újabb terveket, de végül mégiscsak a teológiára vezetett az útja. 1990-ben szentelték lelkésszé, Győrbe került, három évig szolgált ott. Az elméleti képzéshez itt járult hozzá a gyakorlat, hisz hittanórákat, bibliaórákat tartott, igét hirdetett, betegeket látogatott. A Refihez az is köti, hogy petőfis diák volt, amikor 1981-ben az intézmény készült az alapítás 450 éves évfordulójára. Az ünnepségen ott voltak a híres öregdiákok, s Vadász Márta megérezte az ősi kollégium korokon és érákon átívelő hatását. 1993-ban lett az iskola vezető vallástanára, ő felel az intézmény egyházi jellegéért, vallásórákat, áhítatokat tart, lelkigondozást végez. Mint mondta, hittanóráin legfontosabbnak a nyitottságot és a humort tartja. Megértően fogadja, hogy kamaszként sok diák lázad az egyház, a vallás ellen, de aztán évek múlva sok egykori ateista exrefis tér vissza azzal a kéréssel, hogy keresztelje meg őket, vagy egészen egyszerűen arról beszél, hogy a hit élete része, az elvetett mag kicsírázott és szárba szökkent.
Mindketten emblematikus tanáregyéniségei az újraindult gimnáziumnak, minden szavukból érződik a diákok és az intézmény iránt érzett elhivatottság és szeretet. Vadász Márta mesélt többek közt a bibliodrámáról, melynek során az ismert történetek dramatizálásával átélhetők a nehéz emberi helyzetek, melyekről órákon át lehet beszélni, aztán szerepbe lépve egy pillanat alatt átérezhetők. Ilyen volt például az az eset, amikor József és testvéreinek története volt a téma. Józsefet testvérei kútba dobják, s aztán évek múlva, amikor előtte térdelnek, megbocsát nekik. A diáknak, aki József szerepét kapta, testvérei nyakába kellett volna borulnia, ám a fiú annyit mondott: – Nekem ehhez idő kell. Valószínűleg ekkor sokat megtudott önmagáról és a megbocsátásról is.
Mayerné Pátkai Tünde beszélt a diakóniai szolgálatról, mely már a kezdetektől fogva a refis élet része és szólt az iskola jelmondatáról: „Szabadon tenyészik". A gimnázium mindig támogatja a tanulókat tehetségük kibontakoztatásában, s aztán amikor látják, hogy a növendék túlnő a mesteren, akkor keresnek számára olyan mentort, aki segíti tovább szárnyalni. Nem a hiúság, hanem a szeretet, nem a korlátoltság, hanem a támogató elfogadás segített hozzá sok exrefist ahhoz, hogy ma a helyén érezhesse magát.
A Refiben mindig nyitva van a tanári szoba ajtaja, ott a pedagógusokat soha nem zavarja a diák.
Horváth Andrea (gyűjteményi tudósító)