A zárt ajtók mögött is van munka | Hírek

Valódi kincsek kerülnek elő Pápán, a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei raktárából. Meglepő módon a Gyűjtemények munkatársainak a vírushelyzet miatti intézménybezárás adott lehetőséget arra, hogy a raktárban évtizedek óta szunnyadó leletanyagot újra felfedezzék. (forrás: Reformátusok Lapja)

A látogatók előtt november közepe óta zárva vannak a könyvtárak és a múzeumok, így a Gyűjtemények tagintézményei, azaz a Pannonia Reformata Múzeum, a könyvtár és a levéltár sem fogadnak látogatókat. A dolgozók mégsem otthon, a tévé előtt ülve várják a vírushelyzet miatti tilalom végét. Olyan feladatokat végeznek most, amelyekre eddig a látogatók kiszolgálása miatt nem jutott idő: kutatnak, rendszereznek, digitalizálnak.

KÖTELEZŐ ZÁRVATARTÁS – ÁLDÁS ÉS ÁTOK

– Nagyon áldásos időszaknak élem meg ezt a helyzetet. Túlságosan fel volt gyorsulva körülöttünk a világ, most viszont jut idő többet foglalkozni a dolgokkal, tényleg kutatni, újdonságokat előásni. Meg arra is, hogy átfogó revíziót végezzünk, elektronikus nyilvántartást építsünk, hogy az előkerült, vagy már a leltárban lévő tárgyak történetét feltárjuk – mondja a Pannonia Reformata Múzeum vezetője. Halászné Kapcsándi Szilvia szerint az intézmény életére most az apró mozaikok összeállítása a jellemző. – Amióta megnyitottunk, azóta leginkább a napi működésre, a kiállítások, a közösségi programok szervezésére helyeztük a hangsúlyt. A kutatói munka, amely egyébként alapfeladat lenne, háttérbe szorult. Leginkább azért, mert nincs megfelelő személyi állomány – teszi hozzá a múzeumvezető. Most viszont van idő arra, hogy elmerüljenek egy-egy tárgy történetében, kategorizálják és leltárba vegyék a nemrég előkerült, eddig ismeretlen tárgyi emlékeket. A múzeumvezető megosztja, milyen kis töredékekből áll össze például egy régi papi ruha sorsa. – Zergi Mihály nagyvázsonyi református lelkész papi öltözete és kabátja már régóta ott van a múzeumi tárgyak között. Most sikerült kideríteni, hogy ő a Pápai Református Kollégiumban volt diák, majd itt iratkozott be a teológiára és lett később dunántúli lelkész. Valamelyik nap pedig a levéltári adatokban azt is megtaláltam, hogy a lelkipásztor papi ruháját a lánya adományozta a múzeumnak apja halála után. Szépen összeállt a kép Zergi Mihály életéről. Számos ilyen tárgyunk van, amelynek megismerhetnénk a történetét, ha lenne rá időnk.

KÖNYVTÁRI KINCSEK

A COVID-19 miatti óvintézkedéssekkel összefüggő bezárás alatt most arra is van módjuk a munkatársaknak, hogy az évek óta a külső raktárban lévő állományt átnézzék. – Százhetvenezer kötet a könyvtár saccolt állománya, ennek kétharmada szerepel a katalógusban, a maradék egyharmadról viszont nem tudunk semmit. Ezek között találhatunk igazi kincseket – mondja Fábiánné Horváth Adrienn. A könyvtár vezetője kérésünkre néhányat meg is mutat azon különleges leletek közül, amelyeket az elmúlt hónapokban találtak az egykori laktanyaépületből kialakított raktárban, a még nem kategorizált kötetek átválogatásakor. – Május 4-én kezdtünk hozzá a rendezéshez. Szisztematikusan kézbe veszünk minden könyvet, letisztítjuk, és a tiszta polcra tesszük vissza. Közben mindenféle kincsek akadnak a kezünkbe – lelkendezik a könyvtár vezetője, aki először egy kis fekete könyvecskét mutat meg. – Ez a Főiskolai Ifjúsági Képzőtársulatnak a katalógusa. Annak, amelynek Petőfi Sándor és Jókai Mór is tagja volt, ahonnan „karrierjük” indult. A társulat könyveit külön, egy helyre gyűjtjük, most pedig előkerült hozzá az egyik kézzel írott katalógus is – fogalmaz a vezető. – A Képzőtársulat azért is jelentős, mert annak Érdemkönyvébe minden tag saját maga írta bele a díjnyertes művét. Így maradt ránk Petőfi és Jókai kézírása is – teszi hozzá Köntös László, a Gyűjtemények igazgatója. – Ez a kisméretű, Velencében kiadott, 1533-as könyvecske is a kutakodás közben került elő. Latin nyelven írt ószövetségi könyveket olvashatunk benne, például a Példabeszédeket, a Prédikátorok könyvét és az Énekek énekét – mutatja be a közel ötszázéves kiadványt Fábiánné Horváth Adrienn. Az intézményvezető szerint a katalogizálást követően kiderítik majd, hogy az országban hol található még példány a könyvből, amely a 16. századi keletkezése miatt valódi kincsük. A néhány hónapja tartó rendszerezés alatt kiderült, hogy rengeteg újságot is rejtenek a fel nem dolgozott anyagok. – Nagyon sok 19. századi folyóirat került elő, akkor vált divattá az újságolvasás. Több évfolyamot találtunk a Képes folyóiratból, amely tulajdonképpen a Nagy Miklós szerkesztette Vasárnapi újság félhavi kiadása volt. Ebből találtunk olyan évfolyamot, amely a nagy, országos, internetes archívumban, az Arcanumon nem található meg. Ilyen például az 1898-as évfolyam, amelyből nekünk nyolc darab van – mutat rá Fábiánné Horváth Adrienn, aki szerint a Képes folyóiratnak a maga korában nagy jelentősége volt. – Az utókor szerint nagy népművelő hatása, és a magyar irodalmi élet 19. századi felvirágzásában is szerepe volt. A negyedik lelet, amelyet a könyvtárosok érdemesnek találtak a bemutatásra egy 1841-es, helyi kiadású, azaz a Pápai Református Kollégium nyomdájában készült Közhasznú kalendárium, amelyet Tarczy Lajos professzor szerkesztett. –Szempontja volt, hogy ne csak mulattató, hanem oktató kalendáriumot hozzon létre. Tartalmilag értékes, ugyanis van benne csillagászati rész, amelyet Albert Ferenc budai csillagász írt. Van irodalmi része és vannak benne gazdasági tanácsok is, például a lencse termesztésre vonatkozóan, a kalendárium végén pedig a vásárok listája található településnevekkel és időpontokkal. Fábiánné Horváth Adrienn szerint a debreceni kalendárium mintájára 1839-ben jelent meg először kalendárium Pápán tizenkétezer példányban, ám akkora sikere lett, hogy a következő évben már húszezer darabot nyomtak. A könyvtárnak eddig csak a ‘42-ben és a ‘43- ban kiadott kalendáriumból volt katalogizált példánya, így a most megtalált 1841- es kiadás igazi kuriózum.

MÚZEUMI KINCSEK

A külső raktárban nem csak könyveket, folyóiratokat és aprónyomtatványokat találni, ugyanis a mostani könyvtárépületben felhalmozott tárgyi emlékek között ott voltak a Gyűjtemények másik két tagintézményének, a régiségtárnak (múzeumnak) és a levéltárnak az anyagai is. Így találtak rá többek között arra az 1936-os társasjátékra is, amelyet különös figyelemmel kezelnek a múzeum munkatársai. – A Vándorlás a pusztában Egyiptomból Kánaánba című társasjáték táblája és játékszabálya is előkerült, amelyet annak idején megpróbáltak besorolni a szépirodalmi kiadványok közé. De aztán rájöttek, hogy ez nem egy könyv borítója, így nem került be a katalógusba – mondja Halászné Kapcsándi Szilvia. A vezető szerint ez egy francia társasjáték magyarra fordított változata, amelyről a tábla közepén lévő írás is tanúskodik. A játékszabály szerint két dobókockával és hat bábuval lehetett játszani a hatvanhárom mezőből álló játékot, amely feltehetően hitoktatási célra készülhetett. Ugyanúgy a hitoktatás lehetett a célja a két Bibliai Lottó játéknak is, amelyeket szintén a laktanyában találtak. Ezek közül az egyik jobb állapotban maradt fent, ennek a doboza is megvan, a hozzá tartozó pedig hiánytalanok. A dobozban olvasható leírás szerint a játék Szabó Béla huszti református lelkész tervei szerint készült Dobos Károly és Kövér Pál összeállítása alapján. A múzeum munkatársai kiderítették, hogy a lottó-játék valamikor 1927 és 1937 között készülhetett. – A doboz tetején kívülről ceruzával írva szerepel Pongrácz Magda neve. Ő Pongrácz József lelkész, pápai teológia professzor és a Gyűjtemények egykori igazgatójának lánya, aki 1920-ban született, majd könyvtárosként dolgozott korai, 1965-ben bekövetkezett haláláig – sorolja Halászné Kapcsándi Szilvia, aki szerint valószínű, hogy a táblás társasjáték is az ő hagyatékából került a Gyűjteményhez. Szintén most találtak rá arra a magyar Szent Koronát ábrázoló kisplasztikával díszített táncrendre is, amely az 1886-os közművelődési bálra készült. – Egyelőre még nem derült ki, hogy került hozzánk, de vitathatatlanul különleges darab, igazi kis kuriózum – vélekedik Halászné Kapcsándi Szilvia. A korona bordó talapzatát kinyitva látható a táncrend, a kis füzetke utolsó lapjain a rendezvény résztvevőinek névsora olvasható. A vezető néhány fényképet is mutat nekünk, amelyeket ugyancsak most találtak meg a laktanyában. Köztük vannak azok a fekete-fehér képek, amelyek a Pápai Református Kollégium híres rajzképzését örökítették meg. A múzeumvezető felhívja a figyelmet a diákcsoport mögött, a falakon látható rajzokra. – Ezek a mai napig megvannak nálunk. Habár eddig azt gondoltuk, hogy a hatalmas, egységes díszítésű tartók mind a Baldácsy metszetgyűjtemény részeit rejtik, most kiderült, hogy néhányban az egykori rajziskola grafikái lapulnak. Előkerült több fénykép a híres pápai tornaünnepélyről is, amelynek helytörténeti jelentősége is kiemelkedő. – A református kollégium tornaünnepélye nagy jelentőségű esemény volt a múlt század elején. Az Erzsébet ligetben tartották, amely ma már teljesen másként néz ki. Ezeket a képeket megosztottuk a Facebook-on is, ami megmozgatta a várost – újságolja Halászné Kapcsándi Szilvia. Elmondása szerint a lezárás alatt fontossági sorrendet határoztak meg az elvégzendő feladatok között, mert a három főállású munkatárssal nem lehet mindennel egyszerre foglalkozni. – A legfontosabb, hogy jelen legyünk a digitális térben, és tartsuk a kapcsolatot a látogatóinkkal. Emellett az átfogó revízió, a digitális tartalomfejelszés is folyik, illetve elkezdtük a digitális tananyagfejlesztést is a Református Tananyagfejlesztő Csoporttal. Ezek mellett jut idő még a laktanyában talált tárgyak kategorizálására és leltárba vételére is, illetve az egyes tárgyak történetének feltárására. Amikor megkérdezik, hogy „Akkor ti most nem is dolgoztok?”, megemelkedik a vérnyomásom – mondja viccesen Halászné Kapcsándi Szilvia, majd hozzáteszi: – A múzeum – az a kirakat. Hogy milyen irdatlan munka van amögött, hogy ide bekerüljenek a tárgyak – gyűjtés, feldolgozás, őrzés, a háttértudás hozzárakása –, azt kevesen tudják. Ezek után jöhet mondjuk egy kiállítás tervezése, ami szintén hatalmas munka. A jövőre nézve a legfontosabb cél, hogy tudjuk, mink van, és tudjuk, hogy hol keressük, amikor valamiről információra van szükségünk, kiállítást szeretnénk szervezni.

KINCSES LAKTANYA

– A pápai önkormányzat, ha jól emlékszem, 1995-ben kezdte el árusítani a város déli végében fekvő volt szovjet laktanyaépületeket. Akkor már két éve vezettem a Gyűjteményeket, és tudtam: ahhoz, hogy a könyvtárban moccanni tudjunk, külső raktárra van szükségünk – emlékezik vissza Köntös László igazgató arra az időszakra, amikor alig másfél millió forintért megvásárolták a több mint ezerkétszáz négyzetméteres laktanyaépületet. – A mostani könyvtár termeibe hihetetlen mennyiségű anyag volt bezsúfolva. Ennek ellenére elődeim, Kövy Zsolt és Nádasdy Lajos a körülményekhez képest hatalmas munkát végeztek az anyag megőrzésében. Tudni kell, hogy a II. világháború alatt a Kollégiumot hadikórháznak használták, a könyveket kiszórták, aztán jött az államosítás, az írott és tárgyi örökséget egy folyosóra beszorítva kellett gondozni. Úgy, ahogy lehetett. Majd jött a rendszerváltás, újraindult a Kollégium, de akkor már új igényeknek kellett megfelelni, így a régiállomány újrarendezésére egyszerűen nem jutott idő. Szinte elképzelhetetlen, hogyan fért el az a rengeteg könyv, kézirat, nyomtatvány és minden egyéb a Pápai Református Kollégium Gimnáziumának Jókai utcai épületszárnyában lévő könyvtár termeiben, amelyek most a laktanya folyosóin és termein végigfutó salgó polcokon sorakoznak, és várják, hogy újra felfedezzék őket. A feldolgozatlan állományrészből számtalan levéltári anyag is előbukkan, amelyeket a Gyűjtemények levéltárosai vesznek gondozásukba, és Hudi József levéltárvezető irányításával történik meg a szakszerű feldolgozásuk. Köntös László szerint legalább tíz évre lenne szükség ahhoz, hogy a jelenlegi munkatempóban dolgozva végezzenek a könyvállomány katalogizálásával. Halászné Kapcsándi Szilvia abban reménykedik, hogy a jövőben is lesznek majd elkötelezett, református fiatalok, mert szerinte ez a munka már „nem a mi időnkben lesz befejezve.”

Hegedűs Bence