Egy koncert, ami ritkán hallható Pápán
Németh-Vékes Erzsébet, Onczay Csaba és Szabadi Vilmos koncertje az Ótemplomban
Szabadi Vilmos hegedűművész, kétszeres MIDEM, Príma, HUNGAROTON és Liszt-díjas előadóművész, tanszakvezető egyetemi docens és Onczay Csaba Kossuth-díjas, több Artisjus Díj mellett Liszt-díjas, Érdemes művész, Bartók–Pásztory-díjas gordonakművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professzor emeritusa lépett fel Németh-Vékes Erzsébet zongoraművésszel a Musica Pannonia Reformata hangversenysorozat záróalkalmán az Ótemplomban. Két olyan művész, akik körbekoncertezték és tanították a világot, s most Pápára is eljöttek, hogy egy lélegzetelállító másfél órás zenei élménnyel örvendeztessék meg a helyi közönséget.
S nem csupán kivételes művészek, hanem nagyszerű emberek is. Sztárallűrök nélkül, kedves közvetlenséggel és hatalmas tudással, nyitottsággal élik meg mindennapjaikat. Szabadi Vilmos elmesélte, hogy szülei a Zeneakadémián végeztek, édesapja hegedült, édesanyja énekelt. Ezekből választhatott, úgy döntött, hogy a hangszer mégiscsak szebben szól. A kezdetek után - ez 4 éves kora körül következett be -, rájött, hogy ez komoly munka és rengeteg gyakorlás, így alábbhagyott a lelkesedése. Édesanyja volt az, aki nemrégiben bekövetkezett haláláig mindig tartotta fiában a lelket, hol szigorral, hol szép szóval. Elhivatottság és szorgalom - ez kell ahhoz, hogy sikeres legyen egy művész, mondta Szabadi Vilmos. Világkarrierje 1988-ban indult, később több neves filharmonikus zenekarral is fellépett, s egyetlen magyar állampolgárként játszott Solti György 80. születésnapi koncertjén a Buckingham-palotában, a teljes brit uralkodóház jelenlétében. Hegedűje tulajdonképp a mi hegedűnk, mondta a művész, mert állami tulajdon. 1985-ben Zubin Mehtának játszott egy próbajátékot, s a mester azt mondta, hogy minden nagyszerű, csak a hangszer borzalmas. Zubin Mehta ezt írásba adta, s a magyar állam ezután vásárolt meg egy cremonai mesterhegedűt, mely Laurentius Storionitól, 1778-ból való. Szabadi Vilmos azóta összenőtt a hangszerrel, s mindenki gondolja ide az összes felsőfokú dicsérő jelzőt - nos olyan volt a művész játéka és a hegedű hangja.
Onczay Csaba hat évesen kezdett csellózni, egy opera hatására. Szülei operaénekesek voltak, így a zene lételeme volt, s a családban is volt egy csellótanár, nála kezdte tanulmányait. Csellószólistaként Európa csaknem minden országában fellépett, de Amerika és a Távol-Kelet legjelentősebb hangversenytermeinek is visszatérő vendége, és partnere a legnevesebb szimfonikus zenekaroknak. Repertoárján a csellóirodalom klasszikus darabjai mellett 20. századi és kortárs zeneszerzők kompozíciói is szerepelnek. Azért ha választania kellene, akkor a klasszikus zene mellett tenné le a voksát, pedig több magyar zeneszerző, például Szokolay Sándpor és Lendvay Kamilló is írt neki műveket. A tehetség és a szorgalom kettősében hisz. Elmondta, hogy tehetség nélkül a zenész csak egy bizonyos szintig juthat el, jó mesterember lehet, szorgalom nélkül pedig rejtve maradnak a képességei. Szerinte fele-fele arányban van ezekre szükség egy művész esetében.
Beethoven Esz-dúr triója és Mendelssohn D-moll zongoratriója szerepelt a műsorban, a hegedű, cselló és zongora hármasa nagyon szépen szólt, a szólisztikus kamarazenében mindhárom hangszer önállóan, virtuózan meg tudta mutatni szépségét. A koncerten Parola Csaba mutatta be a művészeket és a darabokat. Németh-Vékes Erzsébet a sorozat mind a négy alkalmán fellépett, segítette a szervezést, s számára is nagy öröm volt ez a lehetőség, a közös zenélések. A koncert végén Halászné Kapcsándi Szilvia múzeumvezető köszönte meg a fellépők feledhetetlen műsorát, s a közönség hűségét, amivel a négy alkalmas sorozatot követték, valamint Pápa Város Önkormányzata támogatását. A Musica Pannonica Reformata hangversenysorozat 2020-ban folytatódik, már zajlanak az egyeztetések, miután véglegesítik a programot, válthatók lesznek a bérletek.
Horváth Andrea
gyűjteményi tudósító