Ember és polgár vagyok – Petőfi emlékkonferencia
A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei Petőfi-emlékkonferenciát szervezett az Ótemplomban. Irodalomtörténészek, neves szakemberek tartottak előadást, az érdeklődők megismerkedhettek a jelenkori Petőfi-kutatás néhány részterületével, illetve bepillantást kaphattak a diák Petőfi Sándor és a reformkori Pápa életébe.
A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeiben a Petőfi bicentenáriumhoz kapcsolódóan már megnyílt egy színvonalas kiállítás Én középszerű ember nem leszek címmel a gyűjteményi könyvtárban, melynek középpontjában a kollégiumi fiatal, az identitását kereső ifjú Petőfi áll. A Petőfi 200-hoz kapcsolódóan most pedig emlékkonferenciát szerveztek az egykori pápai diák iránti tisztelet jeléül. A rendezvénynek az Ótemplom adott otthont.
Köntös László gyűjteményi igazgató köszöntötte a megjelenteket, elmondta, hogy bár erre írásos bizonyíték nincs, Petőfi valószínűleg átlépte az Ótemplom küszöbét, mely így autentikus helyszíne a konferenciának. Hozzátette, öröm számára, hogy a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeiben, ebben a komplex intézményben kiemelt szerepet kap a történeti kutatás, s ennek bizonyítékaként a konferencián négy gyűjteményi munkatárs is beszámolt munkájának eredményéről.
A konferencia főszervezője Hudi József, a gyűjteményi levéltár vezetője volt. Mint mondta, hosszú ideje folynak kutatások az intézményben, kiemelte a kollégiumi diáknévsor megjelentetését, valamint azt, hogy az egyházkerületi lelkészi-tanítói életrajzokat is feldolgozták már a kezdetektől 1849-ig. Ezekkel a munkákkal is szeretnék ráirányítani a figyelmet azokra az emberekre, akik sokat tettek a vidék felemelkedésért, hangsúlyoztaHudi József.
A konferencia első részében a vendégelőadók kaptak szót. Szilágyi Márton irodalomtörténész a Tízek Társaságáról beszélt, melynek Petőfi Sándor volt az alapítója, s fontos nemzedéki irodalmi szerveződés volt. Szalisznyó Lillának, a szegedi egyetem munkatársának a 19. századi irodalom- és színháztörténet társadalomtörténeti aspektusai az egyik fő kutatási területe, ő az 1840-es évek színjátszásának tereiről beszélt Petőfi kapcsán, vetített képes előadásában. Gyimesi Emese történész pedig Petőfi és Szendrey Júlia levelezésének érdekes aspektusairól szólt.
A konferencia második részében Hudi József a reformkori Pápáról, mint Petőfi befogadó városáról beszélt, kitérve a legújabb kutatási eredményekre. Mint mondta a Pápai Kaszinó 1832-ben jött létre, a helyi olvasótársaságból. Ez azért is érdekes, mert a pápai az első kaszinók egyike volt akkor. Köblös József a pápai kollégium reformkori törvényalkotásáról beszélt, Kránitz Zsolt Petrovics Sándor diáktársainak társadalmi származási adatait vizsgálta, melyekből kiderült, hogy a pápai kollégium diákjai túlnyomórészt erős református közösségekből, gyakran tanítói, lelkészi, jegyzői családokból érkeztek főként a Dunántúlról. Schilde René jelentős szerepet vállalt a gyűjteményi könyvtárban látható Petőfi- kiállítás szerkesztésében, ennek tapasztalatairól számolt be előadásában.
Hudi József elmondta, hogy az Acta Papensia őszi számában helyet kapnak a konferencián elhangzott témákból készült tanulmányok.
Horváth Andrea
gyűjteményi tudósító