Filter nélkül - őszintén az írásról

Mészáros Dorka Filter nélkül című regénye fiatalokról szól, nemcsak fiataloknak. A Pannonia Reformata  Kávézó terasza adott otthont a bemutatónak, mely megtelt az alkalomra, hisz valóban aktuális a téma: mi van a filterek nélküli világban?

- Emlékszel az első írásaidra? Ki inspirált, ki biztatott, ki segített?

- Alsó tagozatos voltam, meséket írtam egy franciakockás spirálfüzetbe, rajzoltam is hozzá. Ezt a füzetet (is) megtartottam, Ember-állat-virág mesék gyerekeknek, ez a címe. Valamelyik karácsonykor előkerült, és olvastam fel belőle a családnak. Sírtunk a nevetéstől. Szerencsére a családom az elejétől kezdve támogat, mindig mellettem álltak és állnak. A Weöresben a magyar tanáraim is segítettek, elolvasták az írásaimat, versenyekre neveztek. Így indultam.

- Mit jelentett számodra az írás akkor és mit jelent most?

Az írás nekem létszükséglet, azt hiszem, olyan, mint levegőt venni vagy aludni. Írás nélkül nem tudom elképzelni a mindennapjaimat, a személyiségem fontos része, és jelentősen hozzájárul ahhoz, ahogy gondolkodom, működök. Akkor is írnék, ha nem jelennék meg, számomra a történetmesélés a legfontosabb, hogy elmondhassam, kiírhassam mindazt, ami bennem van. Szeretek életre kelteni karaktereket, formálni őket, meghatározni a sorsukat.

- Mennyire tanulható és milyen mértékben tehetség kérdése?

-Szerintem csak akkor lehet tanulni és fejleszteni az íráskészséget, ha adódik valamennyi tehetség is hozzá. A nélkül nehéz, nincs mit kibontani. Az írás mindig egy történettel vagy egy karakterrel kezdődik. Ehhez kell a tehetség, kitalálni, mit érdemes elmesélni, vagy hogyan lesz a történetünk érdekes. Vannak kreatív írás könyvek, nem is egy, de szerintem azok csak segítenek rendszerezni azt, amit egy író ösztönösen csinál.

- Ha tehetnéd, csak írással foglalkoznál?

- Igen, mindenképp. Remélem, egyszer majd megtehetem.

- Hogyan kerültél kiadó-közelbe? Hogy indult az írói pályafutásod?

- Egy barátnőm segítségével jutottam be a Tilos az Á-ba, akkor náluk dolgozott gyakornokként. Neki és az akkori főszerkesztőnek köszönhetem, hogy elindulhattam az úton. Aztán később a sajátomat tapostam, mertem segítséget kérni az egyetemen, és így kerültem a Menő Könyvekhez. Ebben a világban (is) rendkívül fontosak a kapcsolatok, illetve az, hogy az ember átmenjen minden falon. Nem szabad feladni, bátornak kell lenni, és fel kell vértezni magunkat, mert bizony kapunk sok-sok kritikát.

- Milyen témák érdekeltek, érdekelnek?

-Minden. Szerintem mindent el lehet mesélni érdekesen, minden történetben meg lehet találni azt a pluszt, ami többet ad az olvasónak. Azokat a témákat szeretem, amiken keresztül rá lehet világítani társadalmi problémákra, emberi sorsokra, mélységekre. Nagyon szeretnék a közeljövőben fantasyt írni, közel áll hozzám a műfaj, viszont ez egy nehéz terep, nem könnyű hozzá kiadót találni.

- Eddigi könyveid közül melyik miért leg, miért különleges?

- Mindenképp a Filter nélkült tartom a legjobban sikerült könyvemnek, aminek most tartottuk a pápai bemutatóját. Arra nem tudom a választ, miért ez sikerült a legjobban, talán azért, mert ez leginkább az én hangom. Ezen felül az Én vagy senki különleges számomra, hiszen az volt az első. A Nem biztos, hogy visszajövök pedig azért fontos, mert hagytak egy olyan sztorit megjelenni, amiben inkább negatív karakterek vannak, és a végén, hát, nem feltétlenül győz a jó. A történet társadalomkritika, pofátlan és kriminológiailag pontos – sajnos igenis lehetséges, hogy egy helyen ennyi deviáns legyen.

- Termékeny író vagy, ez minek köszönhető? Hogyan dolgozol?

- Rengeteg történet van a fejemben – és a pen drive-omon, kidolgozott karakterek, cselekményszálak. Mindig van hová nyúlni. Ha tehetem, írok, és direkt nem úgy fogalmaztam, hogy a szabadidőmben. A szabadidőmben csinálok sok minden mást is. Írás tekintetében szeretek egyedül lenni, az én zenémet hallgatni, vagyis az aktuális történet zenéjét, mert mindig másra írok.

- Mesélj a Filter nélkül-ről! Miért választottad ezt a témát?

- A Filter nélkül ötlete abból indult ki, hogy általában az ifjúsági regények főhőse olyan lány, aki szürke kisegér, nem népszerű, vágyódik a menők közé, beleszeret a legjobb pasiba, és a történet végére kikupálódik, kiderül, hogy dögös, tehetséges valamiben, bekerül a bandába, észreveszi a jó pasi, összejönnek, a lány népszerű lesz. Engem az érdekelt, hogyan működik ez fordítva, mi van akkor, ha a főhős eleve tökéletes, népszerű és még okos is. Mi lehet ennek a hátterében? Hogyan lehet Írisszel történetet alkotni? Úgy gondolom, sikerült, nem is akárhogyan. Rendkívüli mélységekbe ereszkedtünk le Írisszel, nem volt könnyű megírni ezt a könyvet. Többet nem is mondanék, aki szeretné, olvassa el, érdemes.

- Miért a Pannonia Reformata Kávézót választottad a könyvbemutató helyszínéül? Hogy érezted magad?

- Reformátusként is kötődöm a helyhez, idén júniusban a Református Ótemplomban volt az esküvőnk, és az udvaron a kreatív fotózás. Ráadásul szerintem egy könyvbemutatónak, és minden egyéb beszélgetős rendezvénynek, jót tesz, ha a vendégek tudnak inni közben egy kávét, limonádét, enni egy sütit. A Pannonia Reformata Kávézó csodás és barátságos helyszín, örömmel fogadtak, és mindent megtettek azért, hogy a vendégek jól érezzék magukat, a bemutató sikeres legyen. Köszönöm a munkájukat és a segítségüket!

- Hamarosan megjelenik az új könyved is. Egy újabb Filter nélkül? Hisz eddig ez a legnépszerűbb köteted.

-Homlokegyenest más lesz, mint a Filter nélkül. A Mimézis krimi, felnőtteknek szóló krimi, Budapesten játszódik, egy különleges elkövetőt keres nagy erőkkel a rendőrség. A főhősök között szerepel egy meglepetés is, Varga Gergő, aki pszichológus tanácsadó gyakornokként segíti a nyomozást, és akit az Én vagy senkiből már ismerhetnek az olvasók. Izgalmas és feszült történet, tele fontos társadalmi kérdéssel, problémával, felvetéssel. Traumafeldolgozásról, elengedésről, megküzdésről is szól a könyv, nemcsak arról, hogy el akarnak kapni egy gyilkost.

A könyvbemutató képekben: https://www.pannoniareformata.hu/hirek/archiv-kepgaleriak/kavehazi-alkalmak/Filter-nelkul---Meszaros-Dorka-konyvbemutatoja-168

Horváth Andrea

gyűjteményi tudósító