Köreim. Köreink

Rendhagyó helyzet - rendhagyó tárlatmegnyitó - rendhagyó folytatás

Köreim címmel nyílt kiállítás Bencze Zsolt alkotásaiból a Pannonia Reformata Múzeumban november 10-én. A szigorítások előestéjén megnyílt a tárlat, mely egy hónapig lett volna látogatható, november 11-től azonban az előírások értelmében bezárt a múzeum. Azonban mégis értelme és jelentősége van annak, hogy felkerültek a falra a képek. Véletlenek nincsenek, mondta Halászné Kapcsándi Szilvia múzeumvezető, aki fontosnak tartotta, hogy az anyag helyet kaphasson az időszaki kiállítási térben. Több okból is.

Bencze Zsolt katonaember és mérnökember. 10 éve dolgozik Pápán a NATO Légiszállítást Kezelő Programban, a hivatása mellett számára mindig fontos volt a képzőművészet, gyermekkora óta fest, rajzol, alkotótáborokban, kulturális egyesületben képzi magát. Szeret olyan képeket létrehozni, amik elgondolkodtatják az embereket. Ez a mostani tárlat is ilyen. Egy évtized után most először mutatkozik be a városban.

Bencze Zsolt 49 éves és a Köreim című anyag 49 képből áll. Van egy 50. is, az azonban csak a jövő évi kiállításon kap majd helyet. Ez a 49 kép 49 lelkiállapotot mutat be. Érzéseket, gondolatokat. Az első címe Tiszta kör, aztán innen már csak bonyolódik a helyzet, épp úgy, ahogy az érzéseink, gondolataink.

- A kör univerzális szimbólum, sok mindent jelenthet, többek közt a mélységet, a magasságot, az ürességet, a teljességet. Mindezek és még sok minden ott van a köreimben. Nem állítom, hogy ezek a képek az én életeim stációi ebben a sorrendben, de akár még az is lehet. Ugyanakkor a körök univerzálisak, tehát ezek bármelyikünk életének eseményei, csapdái, nehézségei, tragédiái lehetnek, de itt vannak a pozitív dolgok, az eredmények, a szerelem, az öröme körei is – mondta Bencze Zsolt. Egy olyan tárlat az övé, amely arra késztet, hogy szembenézzünk önmagunkkal. Ez bármikor hasznos lehet, de most különösen.

– Tiszta, őszinte és mély érzésű embernek ismertem meg Bencze Zsoltot, amikor a képeit, a köröket megláttam, az volt az első benyomásom, hogy ezek belső vívódásainkat, érzéseinket fejezik ki. Az utolsó, 49. kör a kaotikus kör és szerintem ebben vagyunk most. Eltér a megszokottól a megnyitó, eltér a megszokottól a minket körülvevő világ is, de a művészet segíthet magunkra találni – mondta Halászné Kapcsándi Szilvia. A megnyitón Köntös László főjegyző, gyűjteményi igazgató köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy ez a múzeum idei harmadik kiállítása, s mindhárom hányatott sorsú, nem volt idő arra, hogy a közönséget megszólítsák, mindig közbeszólt a járvány. Most is, de ennél a kiállításnál legalább a megnyitó nyilvános lehetett még, s aztán az online térben él tovább.

A tárlatot dr. Áldozó Tamás polgármester nyitotta volna meg, azonban ahogy fogalmazott, az óvatosság távolmaradásra kötelezte, egyik kollégája koronavírusosnak bizonyult, ezért önkéntes karanténba vonult. Gondolatait munkatársa, Huszár Hajnalka tolmácsolta. „Körök vannak és rájuk feszülnek a színek. Magukat mutatják választani mindent, sejteni a mélyből, már már túlról; sejteni többet, mint ameddig látni; színekbe kenődve magunkba markolni kegyetlen; önmagunk körül idézni idegent magunkból. Hívnak minket nézni, oldódni, félni és lelkesedni, fázni és megnyugodni. Menjünk! Ez az út közös út, letérni róla nincs választás: induljunk tehát!”

Bencze Zsolt is indul, hisz ezzel a kiállítással búcsúzik Pápától, a munkahelyétől, kollégáitól. Mint mondta, szeretné, ha jutna idő pihenésre, alkotásra, a családra, vannak tervei, melyek még körvonalazódnak, de az alkotásnak mindig helye lesz az életében.