Öröm, hol vagy?
A Pápai Református Egyházközség böjti hitmélyítő alkalmakat szervezett, melyre szeretettel invitálja az érdeklődőket, felekezeti hovatartozástól függetlenül.
Az első alkalom március 4-én volt, de 5-én és 6-án is Hajdú Zoltán Levente, a Szóládi Református Egyházközség lelkipásztora szolgál, igehirdetéseinek középpontjában pedig az öröm áll. A hitmélyítő alkalmak helyszíne a Pannonia Reformata Múzeum udvarán álló Ótemplom. Mindhárom napon 17.30-től zenés dicsőítés segíti ráhangolódást, 18 órakor kezdődik az igehirdetés.
„Örüljetek az Úrban mindenkor!" (Fil 4, 4) – ez az ismert ige adja az alkalmak alapját. Ezekkel az igékkel az a baj, mondta Hajdú Zoltán Levente, hogy mindenki kívülről ismeri ezeket – de belülről nem. Pedig fontos lenne azon gondolkodnunk, hogy az öröm miként van jelen életünkben, s hogy éljük meg az emberi kapcsolatainkat, jövőképünket. Mit tudunk kezdeni az egyház valóságával a mindennapokban, hogy az ne egy muzeális érték legyen, hanem élő segítség.
Az embereknek olyan válaszokra van szükségük, amelyek a gyakorlati élet kérdéseire felelnek, vallja Hajdú Zoltán Levente, aki már több mint 20 éve vezeti a kicsiny szóládi gyülekezetet, mely ez idő alatt folyamatosan erősödött, gyarapodott hívekben, intézményben, feladatokban. A lelkész hétfői igehirdetésében is a gyülekezetéből hozott egy példát, egy hölgyét, aki a Balaton déli partjára költözve hosszú, boldog időskort tervezett férjével. A férj azonban elhunyt, s az özvegy mély depresszióba zuhant, nem maradt más, mint a mélység, a zuhanás, a gyász, a félelem, a végső elkeseredés. Aztán a gyülekezet egyik tagja elhívta magával egy istentiszteletre, és szépen lassan, az eleinte mindig síró hölgy hitvalló tagja lett a közösségnek. Reményt, békességet, új távlatokat kapott az Úrtól.
– A legelhibázottabb vallásos cselekedet lett volna, ha valaki a kétségbeesés szélén egy szép, színes lapon átnyújtja az örömről szóló igét az özvegynek. Akkor semmi nem történik, mert nincs kapaszkodó, nincs ott a másik ember, a közösség. Érezzük, hogy ha mindannak, amit Isten mond, nincs közvetítője, ha nincsenek meg azok a csatornák, melyeken keresztül személyesen jut el hozzánk az üzenet, akkor az Ige távol marad tőlünk – mondta a lelkész. Ha a mélységben, ha a magányban, ha a legnagyobb veszteségek közepette is képesek vagyunk rátalálni az Úrra, belekapaszkodni, bízni benne, akkor belülről is megismerjük ezt az igét, s akkor rátalálunk az örömre is.
Horváth Andrea (gyűjteményi tudósító)