Öröm, velünk vagy

A Pápai Református Egyházközség három alkalomból álló böjti hitmélyítő találkozásokat szervezett, melyeken Hajdú Zoltán Levente, a Szóládi Református Egyházközség lelkipásztora szolgált, igehirdetéseinek középpontjában pedig az öröm állt. A hitmélyítő alkalmak helyszíne a Pannonia Reformata Múzeum udvarán álló Ótemplom volt.

„Örüljetek az Úrban mindenkor!" (Fil 4, 4) – ezt választotta a sorozat alapigéjéül Hajdú Zoltán Levente, s mindegyik napon egy-egy szóládi történetet is hallhatott a pápai közösség.  Az első napon arról szólt, hogy meg kell találnunk az életünkben az örömet, hogy egyfajta belülről fakadó derűvel forduljunk embertársainkhoz. A szóládi történet példázata ehhez kapcsolódóan azt mutatta meg, hogy egy vigasztalhatatlannak tűnő özvegy is képes volt újra örülni, amikor rátalált az Úrra, a gyülekezetre, tevékenyen segítő embertársaira. Sajnos azonban egyre többen csak magukra gondolnak, s nem arra, hogy az Úr képes csodákat tenni. A szóládi történet másnap a húsz évvel ezelőtti parányi gyülekezet idős tagjairól szólt, akik azt hitték, hogy ha ők elmennek a minden élők útján, akkor a közösség elsorvad és megszűnik létezni. Az idő nem őket igazolta, hisz noha a szóládi gyülekezet ma sem nagy, de erősebb és tevékenyebb, mint korábban, Isten kegyelméből. A hívő ember csak közösségben tapasztalhatja meg igazán Isten közelségét, ez került a gondolatok középpontjába a második napon. A harmadik napon személyes volt a szóládi történet, hisz ahogy a lelkipásztor elmondta, 1998-ban kezdett ott szolgálni, és akkor is és azóta is azt érzi, hogy ott van a helye, s ez a legnagyobb ajándék, amit kívánhat. Az alkalom pápai történettel fejeződött be, melyet minden résztvevő saját maga írt meg a feltett kérdésekre válaszolva: Te a helyeden vagy? Ott vagy, ahova Krisztus hívott? A békesség, az Úrban megtalált öröm, belső harmónia sugárzik életedből?

Idén március 6-án volt hamvazószerda, a Húsvét vasárnapjától visszaszámolt negyvenedik hétköznap, ez a nagyböjt kezdete. Hajdú Zoltán Levente kérdésünkre elmondta, hogy nagy hiba azt gondolni, hogy hamvazószerdáig ehetünk, amennyit csak bírunk, tehetjük, amit csak tudunk, s aztán a böjtben megtisztulunk. – Így a böjtnek semmi értelme. Lehet, hogy a szervezetnek egyfajta megtisztulást ad, de lelkileg nem fog működni – mondta a lelkész. – Ha az egész életünket odaszánjuk az Úrnak, akkor az egy életfolyamatot indít el, ám ha csak időszakosan, koncentráltan akarunk foglalkozni az igével, az nem fog menni. Mindent próbálj ki, mindenbe kóstolj bele, ezt sugallja a mai világ, ám ez egy tévút, arra tanít, hogy ne köteleződjünk el valami mellett vagy valami ellenében. 

A böjt nagyon jó arra, hogy alkalmat adjon az elindulásra, sokan tesznek fogadalmat, egyre gyakrabban nem is ételmegvonást, hanem olyat, ami a töltekezést segíti. Érdemes egy dolgot választani, megfogadni például, hogy több időt töltünk a családdal, nem látogatjuk a közösségi oldalakat, minőségi időt töltünk a számunkra fontos emberekkel – s aztán kiderül, hogy ezek jó dolgok és részei maradnak az életünknek Húsvét után is, nos akkor érte el célját a böjt. Hajdú Zoltán Levente a böjtben a csendet választotta ki, a csendet, mely a növekvő zajban egyre értékesebb. 

Horváth Andrea (gyűjteményi tudósító)